Megint elmaradtam a bejegyzésekkel. Nem egyszerű mostanában az élet, de hát kinek az...

Munkahelyi gondok és egy továbbra is nagyon fogzó gyerek hatására mégiscsak előjött a stressz-evés, ki gondolta volna. Bukta.

Az elmúlt időszakot az alvásmegvonás, a mozgás teljes hiánya, a para hogy lesz-e még jövőre munkahelyem, és ezek eredőjeként régi jó barátom, a nutella újbóli felfedezése (miért ilyen finom bakker) jellemezte.

A kalóriák elszálltak, ezen a héten már nem is nagyon írogattam mit eszem, és befigyelt egy pár sütemény is.

Ma reggel nagyon félve ráálltam a mérlegre, és 91,5 kilónál állt meg (+1 kg). Többre számítottam. Centiket nem is nézem, nem látom értelmét. Az ünnepek után viszont könyörtelenül jönnek a számok.

Szerencsére a munkahely-dolgot megoldotta az élet (januártól új hely), de tényleg ki kell találnom valamit, nem ehetek folyton amikor stresszelek basszus...